(ahogyan azt a békési Diós Tanyán látjuk) 

Lassan tíz éve, hogy elkezdtük gazdaságunkat ökológiai módon működtetni. Arra gondoltunk, hogy az újonnan telepített gyümölcsösünk tápanyag utánpótlását saját állatállomány szerves trágyájával biztosítjuk. Ehhez persze el kellett döntenünk, hogy milyen fajta állatokkal foglalkozunk hosszabbtávon. Mi úgy láttuk, hogy a kecsketartás az, amely adottságainknak leginkább megfelel. Na nem azért, mert az emberek tudatában az szerepel, hogy a kecske eleve „bio állat”, hanem azért, mert nem akarunk szarvasmarhával foglalkozni a napi kitrágyázás miatt, sertéssel pedig, azért mert hígtrágyával nem kívánunk bajlódni.

Kialakítottuk az előírásoknak megfelelő istállót, a kifutót, takarmánytárolókat építettünk beleértve a fából készült hombárt.

Az állatállomány egyre szaporodott, törzsbakjaink kiválóan teljesítettek, kialakult az egységes száz fölötti szánentáli törzsállomány. Mit kezdjünk a sok tejjel? Merült fel a kérdés. Saját gazdaságban kell feldolgoznunk, mert a tej értékesítése térségünkben megoldatlan - mondtuk.

Némi hazai forrású állami támogatással 2-3 év alatt kialakítottuk a kis sajtüzemünket, mely már az új EU-s előírásoknak maradéktalanul megfelel. Beindult a termelés, sajtjaink keresettek, szakmai versenyeken előkelő helyezéseket értünk el. Értékesítési gondjaink jelenleg nincsenek, úgy tűnik minden rendben van. De ez csak a látszat.

Takarmányozási gondok ott jelentkeznek, hogy olyan években, amikor a saját termőterületről nem lehet elég –főleg szálas – takarmányt megtermelni (belvíz, aszály stb. miatt), ökológiai minősítésű lucernát kellene megvásárolni. Van tőlünk vagy 40 km-re egy átállt gazdaság, aki szívesen adott volna kisbálás lucernaszénát a termőhelyükről, szállítás nélkül, dupla áron! Felmerülhet a kérdés, miért nem legeltetünk? – No de gyümölcsösben? Vagy kecske, vagy gyümölcsfa ugyebár?

A kecskének emésztéséhez só kell. Takarmányos boltban lehet kapni sót, de nem tudják megmondani mit tartalmaz a kocka alakú – egyébként azonnal szétmálló só – így csak a minősített ausztriai Biosaxon használható dupla áron Budapestről beszerezve. Igaz, ez nem mállik szét az első héten.

Állategészségügyi problémák öko-gazdaságban szerencsére kismértékben jelentkeznek. Ez annak is tudható be, hogy telepünkre, a bakon kívül kecske nem kerülhet be. Ha kimegy az állatka (pld. eladtuk), az vissza ugyan nem jön! Az állatorvosok egyébként úgy vannak a kecskével, hogy ha megbetegszik őkelme, vagy meggyógyul magától vagy elpusztul. Tejhasznú kecskéknél a tőgygyulladás szokott gondot okozni. Van engedélyezett magyar kenőcs, melynek használata az első fázisban eredménnyel járhat. Ha nem, akkor nem marad más hátra, mint a selejtezés.

Tejfeldolgozás kapcsán az ökológiai előírások már nem okozhatnak különösebb problémát. Ha betartjuk az engedélyezett, minősített adalékok használatát, nem lehet probléma. A HACCP rendszer olyan előírásokat tartalmaz, hogy az állat-egészségügyi ellenőrzések veszélyeztetettsége miatt kizárható, hogy az öko-ellenőrök hibát találjanak e téren. De micsoda adminisztráció, te jó ég!

Az olvasó most arra lehet kíváncsi, hogy érdemes-e ezt az utat járni, amit mi évek óta megteszünk? Javaslom, hogy mindenki vonja le saját következtetését azt alábbiakról, eldöntheti mi a helyes út?

Mi komoly elhivatottságból csináljuk az öko-gazdálkodást. Sajnos az utóbbi időben olyan negatív hatások érnek bennünket, mely az érzelmi, értelmi gondolatokat háttérbe szorítják.

Amíg élünk nem felejtjük el azt az átverést, melyet elszenvedtünk az ökológiai támogatási szerződésünk felmondatása kapcsán az EU csatlakozás előestéjén. Ez csak nekünk több százezer forint bevételkiesést jelentett, de inkább a hatóságok iránti bizalom elvesztése okoz komoly gondot. Ehhez társul még, hogy az elmúlt év júliusában elszenvedett agrár-környezetgazdálkodási ellenőrzésre mind a mai napig semmiféle határozat nem érkezett, nyilván két éve egy fillért sem kaptunk, de még faktoráltatni sem lehetett még az ez évit sem.

Mit gondolhat az ember a jövőt illetően, ha a kiadott középtávú tervben az átállt területeken az ökológiai szántóföldi növénytermesztési kifizetések nagysága - szégyenteljesen  -csaknem egyenlő az integrált növénytermesztésével? Vagy például az ökológiai állattartást nulla forinttal szerepeltetik, akkor, amikor a szakma tudja az állattartás szükségszerűségességét az ökológiai gazdálkodás során, ismert a nagyfokú aránytalanság az állattartás rovására a mezőgazdaság vertikumában?

No ez az, ami igencsak elgondolkoztatja a gazdálkodót! Hivatkoznak sokan arra, hogy az öko-termékek árai magasabbak mint a hagyományos termékek árai. Érdekes, mi az általunk előállított áruk 85%-át konvencionálisként vagyunk kénytelenek eladni. Hiába készültek tapasztalati adatok alapján előterjesztések, melyek bemutatják azt, hogy az ökológiai termesztés, gyártás, fogalmazás drágább, mint a hagyományos. Hiába tudjuk és bizonyítjuk, hogy az ökológiai termesztésben a hozamok lényegesen elmaradnak a hagyományos tömegtermelési hozamoktól, érveink nem hallgattatnak meg.

Tudjuk, hogy nem ilyen kicsengésűnek kellett volna eme írásnak lennie, de végre le kell írni a valóságot. Képesek vagyunk rózsaszínben feltüntetni az öko-gazdaságunkat, gyönyörő képekkel, táblázatokkal, grafikonokkal bemutatni töretlen, dinamikus fejlődésünket. De kinek használnánk ezzel? Megtévesztenénk mindazokat, akik ilyen tevékenységbe fognának! Ezt nem tehetjük meg, ezért körvonalaztuk a problémákat az ökológiai állattartás kapcsán.

Végül kíváncsian várjuk a 2009 évet, amikor döntenünk kell, hogy folytatjuk-e tevékenységünket ez irányban. Észrevették-e, hogy nincs újabb érdeklődés az öko-gazdálkodás terén? Megállt a növekedési folyamat, sőt csökkenőben van az öko-gazdálkodás, ugyanakkor növekszik az öko-termékek iránti kereslet?

Mi megtesszük mindazt, ami tőlünk telik, de megteszik-e mások is ugyanezt?

Ha megkérdezi bárki, hogy mégis miért csináljuk mindezt? Kérdésekkel válaszolunk. Látták már az igazi természetben a napfelkeltét, naplementét? Érezték a frissen levágott, virágzó lucerna illatát?  Simogatták a hozzánk bújó kisgida szőrét, hallották aranyos szuszogását, mikor magunkhoz öleltük? Ébredtek kakaskukorékolásra? És még sorolhatnám órákig. Nos ezt azért már megtapasztalták mindazok, akik pihenni jöttek hozzánk az öko-tanyánkra.

Békés, 2007. december hó

Bényeiék       
(még)öko-gazdasága